Verona minden nyáron közel három hónapon keresztül várja az opera szerelmeseit. Idén már 96. alkalommal kerül megrendezésre a fesztivál. Utasainkat ezúttal Verdi egyik közkedvelt korai, bibliai ihletésű operájára, a Nabucco-ra invitáljuk, melynek cselekményét a rendező a 19. század második felébe helyezte át, Itália egyesítésének idejére. A három napos kirándulás egy lombardiai kiskörúttal és Vicenza meglátogatásával egészül ki.
1. nap:
“Kora reggel indulás Budapestről, majd folyamatos utazás Szlovénián keresztül Olaszországba. Késő délután érkezünk meg a „szerelmesek városá”-ba, Veronába. Először megismerkedünk a városnéző séta során alkalmazott audióseszköz használatával, melynek segítségével, még a nagy forgatagban is kényelmesen hallgathatjuk meg idegenvezetőnk által megosztott történeteket és információkat. Egy rövid informatív autóbuszos városnézést követően gyalogosan elsétálunk a híres Arénához, ahol 1913 óta tartanak nyaranta előadásokat, majd ellátogatunk Júlia házához, megnézhetjük a nevezetes erkélyt. Érintjük a Dómot, a város híres tereit (Piazza delle Erbe, Piazza Signori, Piazza Brá). Sétálunk az Adige-folyó partján. Sétánk végén lehetőségünk lesz egy olasz vacsora elfogyasztására a városka egyik hangulatos teraszán. Késő este térünk meg veronai szálláshelyünkre.”
2. nap:
“A reggeli elfogyasztása után lombardiai kiskörútra hívjuk utasainkat. Elsőként a szép fekvésű Mantovaba, a „Gonzagák” ősi fészkébe kirándulunk. Ellátogatunk a Rigoletto házhoz, mely kezdetben csupán fikció volt, de később a helyi hagyomány része lett. A ház több helyszíne illeszkedik az operában leírt jelenethez. A legszebb része talán az a kis loggia, melyet a helybéliek Gilda erkélyének is neveznek. A ház udvarán Rigoletto szobra áll.
Ezt követően a Gonzaga család fő lakóhelyét, a középkori hercegi palotát, a Palazzo Ducale-t tekinthetjük meg, mely a legnagyobb kastély együttes egész Olaszországban. A 34 ezer négyzetméternyi területen fekvő palota a XVI. század második felében nyerte el mai alakját. A palota több mint 950 teremmel, szépen gondozott parkokkal rendelkezik. A pompás dísztermek bejárása igazi csemegét jelent a művészetek kedvelőinek. Ezt követően utunk a „hegedűk városá”-ba, Cremonaba, az Amatik, a Guanerik és a Stradivarik szülővárosába vezet. A város híres szülötte a neves opera zeneszerző Claudio Monteverdi is.
Elsétálunk a Piazza Grandéra, mely Olaszország egyik legegységesebb és legszebb városképét nyújtja. A főtér csúcsa az 1100 körül épült Dóm. Mellette van a 110 méter magas Torazzo, mely az egyik legmagasabb harangtorony Európában. A torony nevéből származik a közismert karácsonyi cremonai édesség neve, a mézből, mandulából és tojásfehérjéből készült torrone. Érintjük a Keresztelő Kápolnát, az 1245-ben épült Palazzo Communet és az alig 50 évvel későbbi Loggia dei Militit (Katonák erkélye). Sétánk végén arra is lesz idő, hogy egy helyi trattoriában elfogyasszunk egy igazi olasz pizzat vagy pastát, hozzá pedig egy pohár chiantit elkortyolgassunk.
Végezetül a Garda tó déli partján fekvő közkedvelt üdülőhelyen állunk meg, Sirmioneban, melyet a Garda tó gyöngyszemének is szoktak nevezni. A víztükörbe nyúló félszigeten fekvő erődítménnyel körülvett város bejáratánál van a Rocca Scaligeri vár, mely a település leghíresebb látványossága. Bepillanthatunk a középkori szűk utcácskákba. Hangulatos teraszok csalogatják a turistákat, ahol érdemes kicsit megpihenni és meginni egy igazi olasz kávét vagy elnyalogatni egy hamisítatlan olasz fagylaltot. Visszatérünk szálláshelyünkre, majd rövid felfrissülés után ismét Veronába utazunk, ahol az érdeklődők megtekinthetik a Veronai Játékok keretében Verdi: Nabucco című operáját. Az előadás este 20:45 órakor kezdődik, három és negyed óra hosszúságú. Éjfél után térünk vissza autóbuszunkkal veronai szálláshelyünkre."
3. nap:
“A reggeli elfogyasztása után hazafelé indulunk. Útközben megállunk Vicenza-ban, ahol rövid sétát teszünk a belvárosban, melyet 1994 óta az UNESCO Világörökségeként tartják nyilván. Köszönhető ez Andrea Palladio neves építésznek, aki számos reneszánsz épületet tervezett itt. Ilyen például a Bazilika Palladiana – a város egyik híres reneszánsz épülete boltíves folyosóval és loggiával, vagy a Teatro Olimpico – a város színháza, mely Palladio utolsó és egyik legnevezetesebb mesterműve. A vicenzaiakat az olaszok gúnyból mangiagattinak (macskaevőknek) is nevezik. A történészek szerint főleg a háborúk alatt az általános élelmiszerhiány miatt fanyalodtak rá a lakosok erre az étekre. Tény, hogy az utcákon nem nagyon látni macskákat. A városnézést követően hazaindulunk és rövid megállásokkal, Szlovénián keresztül a késő esti órákban érkezünk vissza Budapestre.”
