“Reggeli indulásunkat követően végig utazunk az M3-as autópályán. Először a beregi síkság egyik kis településén, Tákoson állunk meg. Itt megnézzük az 1766-ban épült „mezítlábas Notre Dame”-nak is nevezett, festett fakazettás mennyezetű református templomot. Csaroda a következő megálló, ahol a Bereg egyik jelképét, hazánk egyik legismertebb középkori műemlékét találjuk, a 13-14. század fordulóján épült késő román református templomot. A középkorból megmaradt több mint 700 éves falfestményeire utalva „mosolygós szentek templomá”-nak is szokták nevezni. Tovább a Tisza kanyarulatai mentén, a Tiszaháton fekvő Szatmárcsekén állunk meg. Hazánk egyik legkülönlegesebb temetője az itt található református csónakos fejfás temető. Páratlan látványt nyújt a közel hatszáz, embermagasságú, stilizált emberfejet, illetve csónakban fekvő embert szimbolizáló sötét fejfával benépesített sírkert. A temető legmagasabb pontján áll Kölcsey Ferenc fehér márványból készült síremléke. Kölcsey 1823-ban itt írta a Himnuszt, és a faluban hunyt el 1838-ben. Közvetlenül a magyar-ukrán határ és a Tisza mellett, a Szatmári-síkságon fekszik Tiszacsécse. Itt született 140 évvel ezelőtt (1879. július 2-án) a neves magyar író, Móricz Zsigmond, aki így vallott szülőfalujáról: „Énnekem Csécse marad a tündérsziget, ahová mindig visszavágytam, ahová mindig úgy tér vissza az emlékezet szárnyán a lelkem, mint a boldogság és a béke kedves szigetére” A családnak Csécsén három házuk is volt. A Móricz Zsigmond Emlékházat egy taposott szalmával fedett, kontytetős, vert falas, szabadkéményes szegényparaszti házban alakították ki. A házat a 19. század második felében építették, azóta többször átalakították. Az udvaron az író egész alakos szobra áll, Varga Imre alkotása. A ház szomszédságában van a Csécsi Kemencés Lángos étkezde, ahol ínycsiklandozó kenyérlángost sütnek. Reményeink szerint helyben meg is kóstolhatjuk a helyi különlegességet. Végül Túristvándiban állunk meg. Itt található egy ipartörténeti szempontból egyedülálló, 18. század végén épült vízimalom, mely a Felső-Tisza vidék büszkesége. Népi stílusban épült szerkezetével, három alulcsapós vízikerekével egész Közép-Európában ritkaságszámba megy. A teteje fazsindellyel fedett, két tornya van, déli oldalán vannak a kerekek és a duzzasztó zsilip. Kívülről három erkély díszíti, melyekről elbűvölő a panoráma a kis Túr folyóra és a környékre. A malom szerkezete még ma is alkalmas őrlésre, melyet – ha megfelelő a vízhozam – csoportoknak be is indítanak. Ezután már hazafelé indulunk és remélhetően egy szép nap emlékével, a késő esti órákban érkezünk vissza Budapestre.
Megjegyzés: a programok megvalósulásának sorrendje a helyi viszonyok függvényében változhat."
